„Nem gondolom, hogy Orbán »nem meghívásának« különösebb jelentősége lenne. Kicsit beárazza a Főnit, de jelentéktelenné vagy páriává nem teszi. Ahogy az is meredek spekuláció, hogy a »nem meghívás« Rogán Antal kitiltásának a következménye.
Trump, aki egész életében politikusok megvesztegetésével kereste a kenyerét, nem valószínű, hogy különösebben érzékeny lenne a magyarországi korrupcióra, másrészt már hetekkel ezelőtt eldőlt, hogy Orbán nem megy Washingtonba a beiktatási ceremóniára.
Az eset mégis rávilágít a magyar külpolitika két, talán három alapvető tévedésére:
1. Egy szegény, tízmilliós ország egész egyszerűen nem lehet, nem tud partnere lenni birodalmaknak. Mi, magyarok a nagyhatalmak szemében maximum érdekszféra, gyarmat lehetünk. És a történelmi tapasztalataink alapján ezt is jobb elkerülni, bármilyen vonzó is bizonyos politikusoknak Moszkvában vagy Isztambulban parolázni a császárral.
2. Trump nem hagyományos politikus. Nem azt az iskolát járta ki, amit Orbán ismer, ahol udvariasságba, gesztusokba, körmondatokba és hangzatos elvekbe csomgalják a szándékaikat a szereplők. Trump egy üzleti cápa, büszke arra, hogy az erő nyelvét beszéli, büszke arra, hogy nem morális szempontok vezetik, hanem kizárólag a profit. Épp annyit érsz neki, amennyi haszna aktuálisan van belőled. És a hála nemhogy nem politikai kategória, hanem egyenesen gyengeség a szemében.
3. Ha a meghívás elmaradása jelzés lenne Orbán felé, az jó eséllyel a kínai kapcsolatnak szól. Trump teljes külpolitikája, gazdaságfilozófiája élesen szemben áll azzal, amit Orbán Viktor szeretne. Trump szemében Kína ellenség, még akkor is, ha a kínai elnököt tényleg meghívta, aki köszönettel visszautasította a lehetőséget. Nem azért, mert egy hallatlanul fontos uniós konferencián tart előadást, hanem mert az ő esetében a részvétel a gyengeség jele lenne.